Dr. B.L.: “A kérdés: ki kinek segít. Az alapvet? szocializációs szerep a családé. Az állam azokkal a szolgáltatásokkal, amiket lehet?vé tesz vagy felajánl, segít a családnak, hogy jobban tudja ezt a szerepet teljesíteni és maradjanak szabad vegyértékei az emocionális kapcsolatokra is. De lehet fordítva is, az állam elvárja a családtól, hogy alkalmazkodjon bizonyos ellátási formákhoz..”
S.E: “Sokszor találkozunk olyan helyzetekkel amikor a szül? azt mondja, hogy `nincs id?m a társammal együtt lenni`. Nagyon sokszor kiderül, amikor ez már elég problematikussá válik, hogy ez egyfajta következménye annak, hogy nem tudom a társkapcsolatot megélni, nincs egy tudatosságom ebben. Ez akkora lelki megterhelés számomra, akkora – úgymond - veszteség, hogy elkezdem keresni a `nyereséget` az egyéb tevékenységekben és egy ilyen ördögi körbe kerülök. ”
Dr. V.V.: “Itt az egyéni tényez?k is nagyon számítanak, nem mindenki ugyanúgy éli meg ezeket a helyzeteket. Az is számít hogy milyen hagyományok, milyen tradiciók vannak abban a társadalomban.”